Viharban létezett

Jéghideg hajnalok, fáradt a mozdulat. Megkopott városok, sok szürke hétköznap. Ott lenn a mélyben úgy érezte ő: Áldozat lehet vagy törvényszegő. Álmatlan éjszakák, ébredő gondolat. Szívében hordozott merész, vad vágyakat. Egy napon döntött hívta őt a fény Könnyebb élet, csillogás, remény. Viharban nőtt fel és létezett, mint szélben élnek a fák. Útjából el nem térhetett hiába hajlik az ág. Veszélyes utcákon kezdett új életet. Gazdagok pénzéből elvett, mit ellehetett. Nyomában voltak, mindig száguldva élt, de a golyó gyorsabb, s útja véget ért. Viharban nőtt fel és létezett, mint szélben élnek a fák. Útjából el nem térhetett hiába hajlik az ág. Viharban nőtt fel és létezett, mint szélben élnek a fák. Útjából el nem térhetett hiába hajlik az ág. Viharban nőtt fel és létezett, mint szélben élnek a fák. Útjából el nem térhetett hiába hajlik az ág.