Utazás a szürke folyón

Lenn a szürke vad folyón vár reám egy út Menni kell, és elhagyom azt, ki otthont nyújt Elmaradnak háztetok, harcok, szuk szobák Már a part is ködbe vész, mának int tovább Ne sírj, ha útra kelnék Ne hívj, ha messze mennék Ne kérj, ha útra kelnék Ne félj, ha mennék Bárhogy fáj, ha tegnap még zápor mossa szét Nem kísér kíváncsi szem, nem bánt szóbeszéd Nem vigyázzák léptemet, nem figyel, ha gond Elfogad, ilyen vagyok, rosszat mégse mond Ne sírj, ha útra kelnék Ne hívj, ha messze mennék Ne kérj, ha útra kelnék Ne félj, ha mennék Sok van hátra, zúg az ár, engem sem kímél Arcomon nézd mély nyomát, szembe vág a szél Bárhogy villog fenn az ég, van ki mégsem fél S künn a szürke vad folyón egy nap célhoz ér Ne sírj, ha útra kelnék Ne hívj, ha messze mennék Ne kérj, ha útra kelnék Ne félj, ha mennék