Tavaszi ébredés

Padlón lenn, amikor már kilencet rád számoltak. Fél térden, amikor a nulláról újraindulva naivan azt hiszed ennél már mélyebben nem is lehet. Nem jöhet mínusz egy. Hidd el, hogy könnyedén elérheted. Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó. Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj! Ébred a reggel és útra kél a szél Hozzád ér, s téged hív, téged kér. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, a távolban már új cél vár! Sorsod van, ökölbe szorított kezeidben. A sarokban, ahová a dolgok most szorítanak. Ahonnan keresed a kiutat és közben csak azt reméled egyszer majd jön egy nap amikor ezt harc nélkül elérheted. Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó. Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj! Ébred a reggel és útra kél a szél Hozzád ér, s téged hív, téged kér. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, a távolban már új cél vár! Ébred a szíved, mert véget ért a tél. Vizet áraszt már a tavaszi szél. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, a távolban már új cél vár! Ébred a reggel és útra kél a szél Hozzád ér, s téged hív, téged kér. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, a távolban már új cél vár! Ébred a szíved, mert véget ért a tél. Vizet áraszt már a tavaszi szél. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, a távolban már új cél vár!