Sápadt Hold a Kárpátok felett

Állok a Kárpátok fagyos ormain, Ahol csillagtalan a roppant éjszaka, Állok a Kárpátok fagyos ormain, Ahol az árnyak körülölelik a lelkem. "Ősz halk szele rázza a fákat, az éj nyirkos, hideg. Szürke köpenyben az árva erdőben léptetek." (Heinrich Heine) A sápadt Holdfénye világítja az utamat, A magány keserve borítja be az ösvényt, A sápadt Holdfénye világítja az utamat, Megfagyott könnyeim áztatják az erdőt. Csak nézem hogy száll el az életem, Hogy hervadok el a végtelen Ürességben, Csak nézem, hogy vállok semmivé, A Kárpátok felett, a csillagtalan égen.