Örökké az leszel

Őszi szép napokon Rám száll a nyugalom Nézem a kék eget S hallgatok bölcseket Várom, hogy mellém ülsz Napfényként rám derülsz S adsz régi perceket Mit senki el nem vehet Örökké az leszel, aki voltál énnekem Ez most már így marad, nem múlik el sohasem Éveink, mint a fémek Összeforrtak, összeégtek Messze kerültél tőlem, de ha fáj a lelked, én érzem Őszi szép napokon Rám száll a nyugalom Nézem a szemedet S hallgatok bölcseket Ha elköszönsz: Szép napot! Én kicsit meghalok De intek és mosolygok És várok egy új napot Örökké az leszel, aki voltál énnekem Ez most már így marad, nem múlik el sohasem Éveink, mint a fémek Összeforrtak, összeégtek Messze kerültél tőlem, de ha fáj a lelked, én érzem Várom, hogy mellém ülj Napfényként rám derülj S adj régi perceket Mit senki el nem vehet