Nostalgia

Nézem, ahogy hullnak a szomorú falevelek, Benne minden régi szép emlékemmel, Karjába zár a hideg és lelketlen karjai, A tél távozik a keserű emlékeddel. A világ üres és színtelen nélküled, Nem úgy zúg a szél mint régen, A szomorúság játszik a lelkem húrjain, Te vagy a közönségem az égen. Nem sodrunk már együtt a konyhában cigit, Nem nézzük, hogy pusztítják a nemzetünk, Nem iszunk pálinkát a diófa alatt, Csak szállunk a széllel és szenvedünk. Belevésem nevem egy fűzfába, Mielőtt meghalok, mielőtt elmegyek.