My Winter II

Egy hideg reggelen, Amikor a Nap fáradtan kelt, A horizont fölött, A gyönyörű szürkeségben. Az erdő ágai elroppantak, A hó súlya alatt, Elfedve minden, Élőlény lábnyomát. Eltakart minden kínt és szenvedést, És a szép hótakarón elnyútózott a Halál, Bíborvörösre festve a virágok szírmait, Már nem fáj semmi, nem szenved a táj. Már nem gyötrik a simmerevaló imák, Csak elnyújtózott némán, a Halál oldalán. A hópelyhek lesznek, a fejfán a takaró, A téli erdő legyen a testemnek a temető.