Mindig veled

Vállaltam a múltamat, bár van ki megtagad, Kitéptem a fájdalmakat, amíg velem vagy. Az élet rögös színpadán oly gyakran magad vagy, A reflektorok fényt adnak, de elvakítanak. Létezésed erőt ad, erre nincsenek szavak. A Gonoszság nagy kőszobrát a földre taszítom, De egyedül nem bírom... Mindig veled, így együtt mindent lehet, Nincs semmilyen gát. Mindig Veled, csak Te és Én...Ez az igaz barátság. A mű világot építik a tébolyt álmodók, De kártyavárként összedől, ha megérted a szót. Létezésed erőt ad, erre nincsenek szavak... Mindig Veled... Lehet, hogy kezeimmel a semmit markolom, De nem hagyhatom, ökölbe szorítom. Elszáll a szó, száguld a szélben, Nem tartja vissza semmi már, Nincs semmilyen gát. Győz majd a szó, értünk szól érzem, Nincs többé Holnap nélküled... Ez fegyver-barátság.