Lassan ébredő

Látom a fényed, átragyog téged, Szétszakítja megszokásból ránkhullt sötétséget. Bölcs már a szemed, oly' sokat látott, Mérhetetlen mélyeket, szédült magasságot. Refr.: Láttad a tegnapi árnyaimat Követted közben az útjaimat, Szavakból lett falakat Te mind lebontottad. Nem leszek eldobott gyűrött papír, Amire többé már senki sem ír, Nincs több üres rész, Két fél, egy egész. Elvesztett szavak, mit nem mondanak, Újra bennünk ébrednek, hozzánk hajolnak, Változunk néha, s az egész világ, Elvesztjük önmagunk, s a dolgok súlypontját. Refr.: Láttad a tegnapi árnyaimat, Követted közben az útjaimat, Szavakból lett falakat Te mind lebontottad. Nem leszek eldobott gyűrött papír, Amire többé már senki sem ír, Nincs több üres rész, Két fél, egy egész. Túl könnyű futni, mindent feladni, A hétköznapok viharát oly' nehéz elfogadni. Nem gyorsan jövő, elsöprő erő, Az érzés óvatos növény, lassan ébredő. Refr.: Láttad a tegnapi árnyaimat, Követted közben az útjaimat, Szavakból lett falakat Te mind lebontottad. Nem leszek eldobott gyűrött papír, Amire többé már senki sem ír, Nincs több üres rész, Két fél, egy egész.