Külvárosi álmok

Apám csak intett: „kinövöd majd a rajongást, ezt a hangos zajt, a meddő, üres ábrándozást és felnősz majd, halvány lesz fenn a szivárvány, a szép színek eltűnnek, fekete-fehérek lesznek.” Megkaptam mástól, százszor: „nem érted, hol van a helyed?” en jól tudom: itt a Színpadon... Szállnak az álmok, látod, elhagyják a valóságot. Szárnyakon szállva, újra győz a Külváros Álma. Anyám szegény, segített, szurkolt nekem, hogy legyen más, legyen szebb az én életem. Azóta már, mióta Sorsom hordom, ő velem van, álmomban, az Ő álmát is én álmodtam.