Kettőből egy

Elvette az Ég, a mindenét, a Kedvesét, de látva fájdalmát, adott egy új esélyt. Álmai nyomán összerakta, életre hívta, de félelmet keltett a halálból jött élet. Ők szép lassan felfogták s elfogadták egymást Túl a sorson, minden gondon, fájdalmon és Halálon, nem is az Idő és nem is a Hely, és senki más nem dönti el. Tiszta szívvel, semmi kényszer, Önmagadtól tudnod kell, Nem is tudnod, érezned: mikor lesz a Kettőből Egy Hiába szerette álmokból lett asszonyát, Mások nem tűrték, új halálra ítélték. Most újra egyedül, kezében a Végső Levéllel, tudta: menni kell, mert létezik a hely... ...ahol csakis őt várják, újra látják egymást.