Időrabló

Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd Éjszakák sűrűjén vágtam át A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét Gyöngyházszínű tengeren Könnyű csónak szállt velem Most újra, újra itt vagyok Napot hoztam, csillagot Drágakő vízbehullt, a mélyben elveszett A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt Szélvihar szórta szét a pénzemet Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg Minden kincsem odalett Nem hozhattam mást neked Napot hoztam, csillagot Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog Figyelj nagyon, az időrabló titkon köztünk jár Varázsköpenyében most is lesben áll A büfében ülsz vagy az utcán sétálsz Ésszre sem veszed S hirtelen egy évvel lettél öregebb Az időrabló mindent lát Kezében az egész világ Érezzük a tekintetét De senki sem látta még Középre fekszik harmadiknak, ott is résen áll Falakon is átmegy, bárhol megtalál Vigyorog a pultnál, jelentést ír, a buszon rád Lehel Ha le akarod rázni, korábban kelj fel Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén Erre gondolsz tán, hogyha így szólsz: Van remény Kutasd hát és tárd ki abalkod Tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet Nézd egy házat mutatok Nem is ház, csak ablakok Bennük aki mosolyog Az az ember ott én vagyok