Grief Is My Kingdom

Csak állok némán a sírod fölött, Szívembe a bánat beleköltözött, Könnyeim elfújja az őszi szél, Kesergőt dalol a néma Tél. Nem fogom már meg a kezed, Nem nézem öregedő szemed, Márványba vésem gyönyörű neved, Nem gyógyítja semmmi a sebem. Mondtad, hogy milyen szép hely ez a rohadt világ, Hogy mondjak még érte egy utolsó imát, Mondtad, hogy szeressem a sínylődő nemzetem. Hogy ne haljak hiába rakjam le a piát. Nem fogom már meg a kezedet, Nem nézem öregedő szemedet, Márványba vésem gyönyörű nevedet, Nem gyógyítja semmmi a sebemet. Elmentél, egyedül maradtam, Itt hagytál, ebben a világban.