Forgószínpad

Hányszor volt már minden, felépítve szépen, De szétromboltam mégis a legutolsó percben. Nagy nehezen szerzett, féltve őrzött kincsek, Szétszórtam a szélbe, elkényelmesedve. Mert azt hittem még, hogy végtelenség az Élet, nincs Végzet. Van amikor érted gyúlnak fel a fények, De van amikor csendben, a háttérből nézed, Van amikor durva, de van amikor jó, Az Életnek nevezett Rock and Roll Show. Hiszed csak, hogy érted, De nem tanulhatod meg, Továbbhalad ez a Forgószínpad. Tékozlóan bántam idővel és pénzzel, A saját életemmel, mások érzésével. Szabályokat szegve, határt feszegetve, A Sorstól kapott gyertyát két végén égetve, Mert azt hittem még, hogy végtelenség az Élet, nincs Végzet. Van amikor érted gyúlnak fel a fények, De van amikor csendben, a háttérből nézed, Van amikor durva, de van amikor jó, Az Életnek nevezett Rock and Roll Show. Hiszed csak, hogy érted, De nem tanulhatod meg, Továbbhalad ez a Forgószínpad.