Emberi dolgok

Tartalmát elvesztett, Céltalan Célok, kötélként fonnak át, Emberi Dolgok. Templomi kapukban, néha megállok, magam sem tudom még, hogy mire várok. Utolsó pénzemen, hívok egy számot. Ó, Uram, ha hívlak, az Égi Vonalak mindig foglaltak Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az Emberi Dolgok? Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak. Ó, Uram, ez Pokol, mint egy Cirkuszt csak nézed a magasból. Utcákon kószálva, a táblákat nézem. Merre induljak, nem jelzi egy sem. Kirakat üvegek, tiszták és hidegek. Reklámok harsognak, a tömeg bólogat. Utolsó pénzemen hívok egy számodat. Bármi van, vagy bármi nincs, egyet szólj, vagy egyet ints, mégis menni kell...