Ébredés

Én a fény vagyok és az út És a végtelen mélyű kút És a hangok tengere És az ébredés kezdete Nézd az ébredőt: visszatér Ringó csónakán partot ér Lassan minden összeáll S egyre vékonyabb lesz a szál A könnyű pókfonál Mely szőne álmokat De most egy kis mozdulat És kész, vége, elszakadt Most, hogy csónakom itt hagyott Nézem álmosan, hol vagyok Ott egy szék az ágy előtt Túl a ablakon háztetők Szánt a napsugár arcomon Szól egy rádió, hallgatom Aztán mégis felkelek Megszokás szabja léptemet Tovább lépkedek Már ott kinn megyek Álom, ég veled! Jó reggelt emberek! Hív, vár a fény És új remény Hajt az, hogy győzhetek Hát jó reggelt, emberek!