Departure IV

"Ó, nagy volt az én lelkemnek bűne, és olyan nagy a rá mért kárhozat, égi fény rá hiába vetülne és enyhülést a sír sem tartogat: lent végtelen korokon át ont rá kegyetlen, bús átkokat. Álmok ördöngös kapuján által, s túl az éj hold-sápadt mélységein, zenét szőttem szemem sugarával, s számolatlan éltem életeim, de most csak kínlódom és sikoltok, ha a reggel jő odakinn."