Departure III

"Én az ablakokból, megigézten, az egyre porladó mezőkön át egy sírok övezte falura néztem, mely magán hordta az átok nyomát; S most márványba vájt urnák sorában hallgatom a világ zaját. Én a koroknak sírját kísértém, s szálltam a rémületnek szárnyain, ahol füst fakad Erebosz mérgén, s hófödte gleccserből kihalt a szín, oly földön, hol a pusztaság napja tort ül az kedv halmain. Én már vén vagyok, mikor az első fáraó a Nílus trónjára ül, mikor korokat dajkál a bölcső, bűnös csak én vagyok, én egyedül, s az ember még tiszta és boldog s égi kegyben részesül."