Departure I

"Álmok ördöngös kapuján által, s túl az éj hold-sápadt mélységein, zenét szőttem szemem sugarával, s számolatlan éltem életeim, de most csak kínlódom és sikoltok, ha a reggel jő odakinn. Én még együtt forogtam a Földdel, léte hajnalán, míg láng volt az ég. Engem az űrnek sötétje tölt el, hol a bolygókra nincs szabva vég, hol csak gördülnek dúlt iszonyatban és nevük sincs, fényük sem ég. Én a tengerek felett suhantam vég nélkül a baljós égbolt alatt, amely dús volt sok tébolyult hangban, és a villámoktól széjjelhasadt; hol láthatatlan zöldvizi rémek siralma reám szakadt."