Az egyetlen

Törékeny jégen járunk, a mélység már vár, elnyel az ár. Egymáshoz ritkán szólunk, hajsza van csak, megállni kár. Talán egyszer az Életben, rádtalál az Egyetlen Ott van az érzésekben, minden érzékedben, a megértő értelemben, a féktelen szenvedélyben. Ott van a megértésben, minden érintésben, egy végtelen ölelésben, az Egyetlen Szerelemben. Elsodornak a dolgok nem fontosak, nem igazak A közöny páncélja megvéd de megöli majd az álmaidat Talán nem jön el sosem, Ezer közt az Egyetlen. Hibát csak másban látunk, becsapjuk így önmagunkat. Nem érezzük át régen, a legfontosabb szavainkat. Törvény ez, vagy véletlen? Miért ő az Egyetlen? ...Rád vár ...Némán vár.