At the Shore of the Souls

Ahogy nézem a lehulló faleveleket, Akár a könnyeid a fakó arcodon, Már nem tudom megtörölni a szemedet, Nem kísérlek tovább a harcokon. Az idő nem gyógyítja a kínjaid, Többé nem érinthetem a lelkedet, Szórd síromra a virágod szirmait, Én most elmegyek ha Te engeded. Én Voltam a Boldogságod, Én Voltam a Várad, Én Voltam az a kéz, Amelyik fogta a vállad. Az idő nem gyógyítja a kínjaid, Többé nem érinthetem a lelkedet, Szórd síromra a virágod szirmait, Én most elmegyek ha Te engeded. Ahogy nézem a lehulló faleveleket, Már nincsenek könnyek az arcodon, Beverted a koporsódba a szeget, Találkozunk majd a lélek partodon. Te leszel a Boldogságom, Te leszel a váram, Te leszel a kéz, Amelyik fogja a vállam. A Világ Végén.