Álom

Ugyanúgy élek, rohanok, mint a világ Mégis, ha kérded, gyakran érint a magány Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó! Lehet, ez így van, de már éjjel eshet hó És ha félek, nem a gyengeség De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz! Álom ez a nap, mint mikor megláttalak Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom Ma még minden gyönyörû, érzed, milyen egyszerû? A csillogásnak igen súlyos ára van Egy gyönyörû álommal becsaptam önmagam Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó! Csábítás és a hûség gyakran egymásba mar Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal