A tegnap tüzében

Mindig lesz, aki hangosabb, ki azt hiszi, nálad fontosabb. Meggyőzi magát, hogy ő a világ, nem erdőt lát, csak egyetlen fát. Szólhatsz halkan, ha súlya van, én meghallom majd bárhonnan. Nevet a tömeg, mert másnak lát, nevess rajtuk, olyan egyformák. Verjen a sors vagy áldjon az ég, a tegnap tüzében minden el ég. Viselni büszkén a szívben a tört, mikor minden álmod már összetört. Nevetni nehéz, ha sírni kéne, csillagot látni a borús égbe. Hogyha fáj, s a szívedre száll, a bánathozó sötét madár. Nevet a tömeg, mert másnak lát, nevess rajtuk, olyan egyformák. Verjen a sors vagy áldjon az ég, a tegnap tüzében minden el ég. Nincs jövőd, ha a mától félsz, eltemetve a múltba élsz. Minden napod üres és hosszú, szomorú dallam, sötét és lassú. Hogyha fáj, s a szívedre száll, a bánathozó sötét madár. Nevet a tömeg, mert másnak lát, nevess rajtuk, olyan egyformák. Verjen a sors vagy áldjon az ég, a tegnap tüzében minden el ég.