A búcsú

Május volt, újjászületés, küzdés és reménykedés. Elszállt a tavaszi szélben, fáradtan az arcodat néztem. Mosolyod erősebb volt mindennél, a Végnél, s a Kezdeteknél. Csend volt, s én mégis tudtam: itt a perc, az arcodon, láttam én Ahogyan volt, soha nem lesz már, tested-lelked messze jár. Ahogyan volt, az elmúlt rég, szélben szálló szellemkép. Harang szólt, hogy nincs feloldozás, könnyű, halk, szárny-suhogás. Dübörögtek nehéz léptek, odakint ünnepelt az Élet. Két kezemmel, mindenemmel fogtalak, harcoltunk, én tartottalak. Te voltál, ki végül kérted, fájt az Élet, s én elengedtelek... Akárhogy lesz, nincs búcsúzás, Te velem vagy, soha nem lesz más. szívemben élsz, lelkemmel szállsz, a Túlsó Parton engem vársz.