A búcsú

Május volt, újjászületés, küzdés és reménykedés elszállt a tavaszi szélben, fáradtan az arcodat néztem Mosolyod erősebb volt mindennél, a Végnél, s a Kezdeteknél csend volt, s én mégis tudtam: itt a perc, az arcodon, láttam én Ahogyan volt, soha nem lesz már, tested-lelked messze jár, ahogyan volt, az elmúlt rég, szélben szálló szellemkép Harang szólt, hogy nincs feloldozás, könnyű, halk, szárny-suhogás, dübörögtek nehéz léptek, odakint ünnepelt az Élet két kezemmel, mindenemmel fogtalak, harcoltunk, én tartottalak, Te voltál, ki végül kérted, fájt az Élet, s én elengedtelek Akárhogy lesz, nincs búcsúzás, Te velem vagy, soha nem lesz más, szívemben élsz, lelkemmel szállsz, a Túlsó Parton engem vársz