A bátrakért

Néhanap velük álmodok, Hangjukat hallom, szólnak: "Itt vagyok." Hómezők, a sár alatt, Völgyekben, dombokon nyugszanak. Testüket, vérüket, könnyeiket, őrzi föld, végtelen tengerek. Izzik fenn a láthatár, A tiszta szél, lelkükért sóhajt már. Refrén: Kelet felől, hegyek felett, Bíborszínű, szép szörnyeteg, Felkel a Nap, aranyat ad, Széppé teszi álmaikat. Néhanap velük álmodok, Lelkükkel szállnak sasok és angyalok. Elhamvadt a Tűzvihar. Csend van már, semmi zaj nem zavar. Refrén: Kelet felől... Mondhatod: a semmiért, én azt mondom: a Holnapért. Mondhatod: száz rossz ügyért, én azt mondom: a Bátrakért... szól a dal. Virágból vér fakadt, A Sors-vonal megszakadt. Megvívták a harcot, álmodják az álmot. A semmiben csendesen, Pihennek jeltelen. Lenn a földben, benn, legmélyen a szívemben.